AUGUSZTUS 3. 21:00
NAGYSZÍNPAD
2020 márciusában Skye Edwards és Ross Godfrey egy újabb hosszú turné végéhez közeledtek – két évet kibírnak anélkül, hogy kétszer járnának ugyanabban az országban –, és a napló hirtelen kiürült. A Tourbus leparkolt, és elkezdték írni a tizedik albumukat, a Blackest Blue-t. 2020 decemberére elkészültek 10 csillogó új dallal, amelyek a felbomló családi és romantikus kapcsolatokról, a szerelemről és a rokonságról, a körülöttük lévő világról és a kannabisz vigasztalásáról szóltak. A turnén Morcheeba Skye (ének), Ross (gitár), Dom Pipkin (billentyűk), Skye férje, Steve Gordon (basszusgitár) és Skye legidősebb fia, Jaega Mckenna-Gordon (dob). A stúdióban többnyire csak Skye és Ross játszik – gitáron, basszusgitáron, orgonán, szintetizátorokon, dobon és ütőhangszereken játszik. „Nem volt olyan nagy a nyomás, így tényleg időt tudtunk fordítani a dalok rendbetételére” – mondja Edwards. „A Morcheeba albumai csak akkor fejeződnek be, amikor teljesen megőrültem” – teszi hozzá humorosan Ross.
Ennek az időnek az eredménye egy olyan kifinomult gyűjtemény, amely a zenekar korábbi inkarnációit és hangzását – mint például a downbeat, chill, elektro-pop és soul – egy egységes lemezbe olvasztja, amely a zenekar műfaji masszív zenei örökségének lelkét kutatja. Ahogy az lenni szokott, a banda nem közelítette meg előzetes elképzelésekkel az albumot, hanem egy organikus utazást alkotott, amely mindent remekül reprezentál Morcheebában.
Edwards szövegei elsősorban a pozitivitásra és a benne rejlő személyes viszontagságok leküzdésére összpontosítanak. A „Sounds Of Blue” egy lenyűgöző vágás, amely Skye Edward fülledt énekét helyezi előtérbe, magasan lebegve egy éteri háttér felett. A duó elengedte, azt írta és játszotta, amit szeretne. A „Sounds of Blue” című kislemezről szólva: „Volt egy versem, amit a thaiföldi szabad búvárkodásomról írtam” – mondja Skye. „Oh Oh Yeah egy dal a megkövezésről. Akkoriban nem gondoltunk az A&R srácra, a kislemezre, a „30 másodpercen belül hallanunk kell a refrént”. Hét-nyolc perces dalod lenne. Szóval nekivágtunk.”
A „Blackest Blue” cím a The Moon album dalának szövegéből származik. Eredetileg Irena Žilić horvát énekes-dalszerzőnő, Ross beleszeretett a dalba, amikor megosztottak egy számlát Irenával Zágrábban, és engedélyt kértek tőle a feldolgozására. Skye még egy verset adott hozzá, és megszületett a Blackest Blue.
Skye dicsőségesen töretlen énekhangja talán azt jelenti, hogy egyesek nem fogják fel a sötétséget az olyan dalszövegekben, mint a „Tedd el a kését, már kivágtam a szívemet” az albumnyitón vagy a kétségbeesett „Ain't gonna lies / Feel like I” wanna die” a „Killed Our Love”-ból. Rengeteg sérelem kíséri a reményt, amikor Skye énekel.
Az albumon Duke Garwooddal (többek között Mark Lanegannel végzett munkáiról ismert) a záró „The Edge of The World” és Brad Barr (The Slip, The Barr Brothers) szerepelnek. „Sikerült megfognom őt telefonon, és megkértem, hogy szerepeljen az albumunkon” – meséli Godfrey arról, hogyan jöttek létre Barrral. „Küldettem neki egy durva zongora-demót, amit játszottam, és visszaküldte a „Say it’s Over” csontjait. Skye kiegészítette a dallamot és a szöveget, és egy kő cold break up dal volt a kezünkben. Ez egy igazán kiemelkedő pálya számomra, nehéz, mint egy tonna.”
A Morcheeba globális hatóköre lenyűgöző, és a világ minden sarkába eljuttatja őket. Jellegzetes, hűvös elektronikus/organikus hangzásuk határokon átívelő, amióta a londoni székhelyű banda ismertté vált. Az elmúlt év az önvizsgálat jegyében telt a duó számára, hiszen számot vetnek megújult globális rajongótáborukkal, és alig várják, hogy a nem túl távoli jövőben élőben is eljátsszák az új albumot. „Tinédzser korom óta ez volt az első alkalom, hogy egy évet távol töltöttem az útról, és élveztem a nyugalmat, bár hiányzott a gitározás a távoli országokban” – mondja Godfrey.
Végső soron a „Blackkest Blue” arról szól, hogy megtaláljuk az utat a legsötétebb időkön, és felbukkanjunk a megváltozott, de érintetlen másik oldalra” – összegzi eddigi legizgalmasabb projektjét a páros.
A „Blackest Blue” a Fly Agaric Records gondozásában jelenik meg, a Kartel Music Group együttműködésével.
Ennek az időnek az eredménye egy olyan kifinomult gyűjtemény, amely a zenekar korábbi inkarnációit és hangzását – mint például a downbeat, chill, elektro-pop és soul – egy egységes lemezbe olvasztja, amely a zenekar műfaji masszív zenei örökségének lelkét kutatja. Ahogy az lenni szokott, a banda nem közelítette meg előzetes elképzelésekkel az albumot, hanem egy organikus utazást alkotott, amely mindent remekül reprezentál Morcheebában.
Edwards szövegei elsősorban a pozitivitásra és a benne rejlő személyes viszontagságok leküzdésére összpontosítanak. A „Sounds Of Blue” egy lenyűgöző vágás, amely Skye Edward fülledt énekét helyezi előtérbe, magasan lebegve egy éteri háttér felett. A duó elengedte, azt írta és játszotta, amit szeretne. A „Sounds of Blue” című kislemezről szólva: „Volt egy versem, amit a thaiföldi szabad búvárkodásomról írtam” – mondja Skye. „Oh Oh Yeah egy dal a megkövezésről. Akkoriban nem gondoltunk az A&R srácra, a kislemezre, a „30 másodpercen belül hallanunk kell a refrént”. Hét-nyolc perces dalod lenne. Szóval nekivágtunk.”
A „Blackest Blue” cím a The Moon album dalának szövegéből származik. Eredetileg Irena Žilić horvát énekes-dalszerzőnő, Ross beleszeretett a dalba, amikor megosztottak egy számlát Irenával Zágrábban, és engedélyt kértek tőle a feldolgozására. Skye még egy verset adott hozzá, és megszületett a Blackest Blue.
Skye dicsőségesen töretlen énekhangja talán azt jelenti, hogy egyesek nem fogják fel a sötétséget az olyan dalszövegekben, mint a „Tedd el a kését, már kivágtam a szívemet” az albumnyitón vagy a kétségbeesett „Ain't gonna lies / Feel like I” wanna die” a „Killed Our Love”-ból. Rengeteg sérelem kíséri a reményt, amikor Skye énekel.
Az albumon Duke Garwooddal (többek között Mark Lanegannel végzett munkáiról ismert) a záró „The Edge of The World” és Brad Barr (The Slip, The Barr Brothers) szerepelnek. „Sikerült megfognom őt telefonon, és megkértem, hogy szerepeljen az albumunkon” – meséli Godfrey arról, hogyan jöttek létre Barrral. „Küldettem neki egy durva zongora-demót, amit játszottam, és visszaküldte a „Say it’s Over” csontjait. Skye kiegészítette a dallamot és a szöveget, és egy kő cold break up dal volt a kezünkben. Ez egy igazán kiemelkedő pálya számomra, nehéz, mint egy tonna.”
A Morcheeba globális hatóköre lenyűgöző, és a világ minden sarkába eljuttatja őket. Jellegzetes, hűvös elektronikus/organikus hangzásuk határokon átívelő, amióta a londoni székhelyű banda ismertté vált. Az elmúlt év az önvizsgálat jegyében telt a duó számára, hiszen számot vetnek megújult globális rajongótáborukkal, és alig várják, hogy a nem túl távoli jövőben élőben is eljátsszák az új albumot. „Tinédzser korom óta ez volt az első alkalom, hogy egy évet távol töltöttem az útról, és élveztem a nyugalmat, bár hiányzott a gitározás a távoli országokban” – mondja Godfrey.
Végső soron a „Blackkest Blue” arról szól, hogy megtaláljuk az utat a legsötétebb időkön, és felbukkanjunk a megváltozott, de érintetlen másik oldalra” – összegzi eddigi legizgalmasabb projektjét a páros.
A „Blackest Blue” a Fly Agaric Records gondozásában jelenik meg, a Kartel Music Group együttműködésével.
